"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,-
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
“A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.” (La Rochefoucauld)
Hááát, "nem semmi" ez a tanítási óra!
Drága Gizuskám!
Mindenképpen összehozzuk a beszélgetést, mert már nagyon hiányzik! Sajnos, most Józsi péntek éjjeltől nincs jól, nagyon megviselte a kezelés. Reméljük, hogy 2-3 nap múlva jobban lesz, bár a jövő pénteken jön a következő "adag", de az talán kisebb lesz! Pihentető, szép délutánt és a mostanihoz hasonló, kellemes hőfokú napokat kívánok, szeretettel puszillak: Gerti
2009.08.28. 16:37
Manócska
"Minden lélekben van egy kis szivárvány,
kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
ennek a hídnak hídpillére nincsen,
ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát."
nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."
(Ismeretlen)
Drága Gizuskám!
Nagyon köszönöm a csodás képeket, jókívánságokat és bejegyzéseket! Kissé elmaradtam, mert elég sok a tennivalóm, lassan mozgok, tudod, na meg miután Zsókicánk tanítgatja a html-es szerkesztés, nagyon "izgat" a dolog! Köszöszönöm a dicséretet, de elsősorban drága Barátnőnket illeti, mindenre Ő tanít! Drága Angyalom! Miután írtad, hogy du. dolgozol, ez azt jelenti, hogy a lábad valamelyest meggyógyult, örülök. Mi is szeretettel gondolunk Rád, szép, derűs hetet kívánunk, millió puszi: Gerti
2009.08.24. 02:46
zsoka56
Adj, amid van, adj, amíg van,
Ne bánd, hogy nem marad,
S ha már szétosztottad minden javad,
Oszd széjjel magadat. adj, amíg van,
Had legyen boldogabb a másik,
Kinek lényéből, az öröm rád visszasugárzik.
Drága Gizuskám
Nyugodt, napsütéses hetet kívánok. Kívánom, minél elöbb gyógyulj meg.
Vigyázz nagyon magadra, millió puszim: Zsóka
2009.08.23. 13:01
Luna
Köszönöm ,hogy benéztél hozzám. Kicsit elvagyok,tünve,de itt a nyár,és hát szoktam unokázni is.:)) Puszika.Kívánok nagyon szép hétvégét.Szeretettel gondolok rád.Ilcsi.Luna
Ó mennyi csönd van némely alkonyatban,
Mennyi derű és mennyi nyugalom,
A felhők úgy pihennek a magasban,
Mint a bárányok a domboldalon.
Szelíd békesség árad a világra,
Meghalt a harc, a lárma, a panasz,
Kinyílik a búcsú halvány virága,
A nap végső csókjából fakad az.
Az ember nézi az alkonyt, szivében
Szeretne ő is békét és derűt,
És várja, hogy az éj jöjjön sötéten,
Mint gyásza, melyben oly rég elmerült.
E nagy, mély csönd szent közönyében érzi,
Mily idegen már tőle a világ
És a halálra gondol, mely kitépi
Lelkéből vérző gondjai nyilát.
2009.08.19. 21:02
Gerti
A fehér kendő
A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.
Drága Gizuskám!
Bízom benne, hogy már szépen gyógyulgatsz! Pihentető, kellemes napokat kívánunk! Jó lenne már egy kis csevegés! Szeretetteel puszillak: Gerti
Autók, vonatok, buszok
visznek el és hoznak
vissza, mert egyik sem
az a hely, amit bodza-
illattól párás éjeken
kerestem.
Egy-egy ezüstlevelű
nyárfaerdő
láttán a Tisza árterében
vagy Ravenna utcáin
augusztuskor délben
elhittem,
hogy lehetne maradni.
Aztán mégis hívott valami
lenge lepkeszárny,
s én megint útra keltem.
Nem kíváncsiság hajt,
nem is vágy, csak önmagam
elől menekülök évek óta már.
Hol volt, hol nem volt, túl mindenen, élt egyszer egy óriás. Ez az óriás olyan hatalmas volt, hogy az erdő legmagasabb fája is csak a térdéig ért, feje pedig a felhőket súrolta, ám amilyen nagy és erős volt, épp olyan szelíd és jószívű.
Egy szép tavaszi napon, amikor lent üldögélt a folyóparton, kétségbeesett sírásra lett figyelmes. Felnézett, és egy kismadarat pillantott meg az egyik nagy fűzfa ágán.
- Hát te miért sírsz itt ilyen keservesen? - kérdezte tőle az óriás.
- A sas elragadta egyetlen fiókámat! - zokogta a kismadár - Ki segít most, ki ad nekem erőt, hogy elviseljem ezt a csapást?
Az óriás elkomorodott. Felállt, az inge alá nyúlt. Amikor előhúzta a kezét, a tenyerében egy hatalmas, vörösen izzó szív lüktetett.
- Az én erőm a szívemben lakozik. - mondta - Most megosztom veled ezt az erőt.
Azzal a kismadár felé nyújtotta a szívet. Az hozzásimult, érezte, ahogy valami melegség járja át a testét. Felröppent az óriás vállára.
- Köszönöm neked! A te erőd most már az enyém is! - csivitelte hálásan, azzal elrepült az erdő irányába. Félútról még egyszer visszanézett az óriásra. " Milyen furcsa! " - gondolta - " Valahogy nagyobbnak tűnt az előbb. "
Az óriásnak ettől a naptól fogva rengeteg tennivalója akadt: az erdő összes állata hozzá jött el bánatával, hogy erőt merítsenek tőle a reménytelenségben. És ő adott mindenkinek.
Közben elmúlt a tavasz, majd a nyár. Őszre az óriás már épp csak elérte a legcsenevészebb fa legalsó ágát, de továbbra is odanyújtotta szívét minden rászorulónak. És eljött a tél...
Az óriás - aki most már akkora volt csak, mint egy nagyobbacska fűszál - az erdei úton sétált. Meg-megállt, néha szaggatott köhögés rázta meg a testét. " A végéhez közeledik az esztendő. Nemsokára újra eljön a tavasz, majd a nyár. De nekem nem lesz már több tavasz. " Idáig jutott gondolataiban, amikor egy csendesen pityergő kisleányt pillantott meg az út szélén.
- Miért sírsz, kisleány? - szólította meg.
" Nini, egy manócska! "- csodálkozott a kisleány és abbahagyta a pityergést.
- Segíts rajtam! Mindenki csak engem bánt! Elfogyott az erőm!
Az óriás elmosolyodott. Kinyújtotta tenyerét, amelyben ott feküdt egykor oly hatalmas szíve összeaszva, megfakulva. Már alig dobogott, csak néha futott át rajta egy-egy gyenge remegés.
- Hunyd be a szemed, és érintsd meg! - mondta a kislánynak.
Az lehajolt az óriáshoz. Becsukta a szemét, és megérintette a szívet. Az összerándult, majd felizzott. A kislány érezte, ahogy az ismeretlen erő átáramlik a testébe.
- Köszönöm, manócska! - suttogta halkan, és kinyitotta a szemét.
De az óriás addigra már eltűnt. Csak egy maréknyi szív alakú hamukupac maradt a helyén, amit a szél felkapott és szétszórt...
Drága Gizuskám!
A telepátia működött! Akkor készítettem Neked a kis "hamiskártyás" kutyit, amikor nálam jártál! Nagyon sajnálom, hogy így megjártad, őszintén együttérzek Veled, mert tudom, mi az, amikor nem tud ülni az ember a fájdalomtól! Az a szerencse, hogy nem történt még nagyobb baj, bár bizonyára nagyon fáj majd egy jó ideig! Pihenj sokat, feküdj és gyógyulj! Gondolom, valami gyógyír van rá! Nekem sem úgy alakult a hetem, ahogy szerettem volna, egyetlen jó, hogy ma du. készen lett a winchester-csere (320 GB), így a régit eltettem "biztosítéknak". Angyalom! Köszönöm a szép képeket és jókívánságokat mindkettőnk nevében, bízom benne, hogy hamarosan tudunk beszélni, mert meggyógyulsz! Fájdalommentes hétvégét és gyors javulást kívánok, szeretettel puszillak: Gerti
2009.08.12. 18:25
zsoka56
Szia Gizuskám.
Tetszett ez a szám, és csináltam belőle egy videót, amit elhoztam Neked is. Vigyázz magadra, millió puszim Zsóka
Drága Gizuskám!
Mivel vége a délutános hetednek, talán majd valamikor tudunk beszélgetni (remélem, nekem is lazább lesz egy kicsit, mert a héten "összejött" néhány dolog). Jó lenne már, ha kissé hűvösebb idő jönne, mert ez a "katlan" -, ami Szeged - elviselhetetlen! Köszönöm, hogy gondoltál ránk, Te is vigyázz magadra és néha pihengess! Szép, kellemes, pihentető hétvégét kívánok, puszillak: Gerti
2009.08.07. 23:31
zsoka56
A legfontosabb dolog az életben nem a pénz,
a társadalmi státusz, vagy az elismerés,
hanem az - az időszak, amikor a barátja vagy valakinek. James M. Kennedy
Drága Gizuskám!
Remélem jól vagy angyalom, vége a délutános hétnek végre.
Én a változatosság kedvéért a derekammal küszködök,
alig tudok ülni, meg menni is.
Vigyázz magadra, pihizz sokat, én most mást nem is tudok sajnos.
Kívánok nagyon szép, mosolygós hétvégét,
és kánikulamentes hetet: Zsóka
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
